A jószándékról

Kedves olvasóim, most akkor egy centenáriumi esemény kapcsán mesélek nektek a tervezésről és a jószándékról.

Bizonyára mindannyian hallottatok már a Titanic katasztrófáról (vagy legalább a filmről, ahol jelentős pucérkodás történt az isteni Leonardo Wilhelm DiCaprio jelenlétében).

Advertisement

Történt ugyanis, hogy az Olympic osztályú RMS Titanic, amit elsüllyeszthetetlenre terveztek, fogta magát és elsüllyedt. 1912 április 14-én. Volt az a természeti erőhatás, ami a korabéli mérnöki bölcsességet és hányavetiséget felülírva így döntött. Egy jéghegy formájában.

De most essen inkább szó a jószándékról, ami ennek következtében sokak életét elvette. Itt láthatjátok a csudálatos SS Eastland hajót (a wikipediáról van a kép, nem összekeverendő a későbbi USS Eastland sztorival) :

Illustration for article titled A jószándékról
Advertisement

Már ránézésre is látszik, hogy egy karcsú hajótest, amit arra terveztek, hogy csekély merüléssel hasítsa a vizet, csökkentve a közegellenállást és növelve az elérhető sebességet. Még az elmúlt évezred egyik korábbi évszázadában kezdték a tervezését, 1902-ben állították üzembe.

A Titanic katasztrófa után a bölcs jogalkotók olyan szabályokat hoztak, hogy márpedig kell jó sok mentőcsónak a fedélzetre, mert akkor majd jól megmenekülnek az utasok.

Advertisement

Igen ám, csak a csekély merülés és a karcsú hajótest a fedélzetre utólag rakott több tonna mentőcsónakkal azt eredményezte, hogy amikor az utasok egy jelentős rohammal bevették a hajót 1915. július 24-én, felborult az egyensúly és hiába próbálták a ballaszttartályokkal kiegyensúlyozni, fogta magát és udvariasan átfordult. 844 utas lelte halálát a Chicago folyóban.

Legyen tanulság így a közelgő centenáriumra, hogy a legnagyobb jószándék melletti megmentés is könnyen visszájára fordulhat.

Share This Story

Get our newsletter