Lemezáru

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy olyan marginális törpeminoritás körébe tartozok, akik szoktak vinil (népszerű nevén bakelit) lemezeket hallgatni. Mert jó. Maga a rituálé is megkapó amikor a hangszedő először érinti a szűz lemezfelületet, de az igazi bizarrság akkor jön, mikor kiderül, hogy tehetsz bármit, ez bizony serceg. És pont ez a bája.

Hát de most olyan történt, amit nem tudok nem elmesélni. Az én bűbájos kedvesem vett nekem fekete lemezeket.

Advertisement

Nem is akármilyeneket. Franc se tudja, hogy találta ki sok-sok év után, azt képzeljétek el, hogy ezeken a lemezeken pölö Vince Clark és Alan Wilder remixeltek Depeche Mode számokat. Nem a samplerek őskorában, hanem mostanság a közelmúltban. (Vince Clark a Yazoo és egyéb formációk kapcsán is közismert, Alan Wilder pedig az egyik legkiválóbb producer-szerző volt a Depeche Mode drogos szétkattanása előtt).

Ezt hagyjuk, a depeses-duranos korban már le lett játszva.

Illustration for article titled Lemezáru
Advertisement

Kaptam viszont egy Type-O-Negative dupla remix vinil albumot.

Most vagyok csak bajban. Azt sem tudom melyiket hallgatnám szívesen, olyan vagyok, mint egy kölyökkutya az első velőscsonttal. Mármint mikor először betéved a velőscsont erdőbe.

Advertisement

Ki van velem tolva rendesen.

Share This Story

Get our newsletter